Miközben Budapest utcáin még dübörögtek a tankok, és a szovjet elnyomók elleni egyenlőtlen küzdelem már temérdek áldozatot követelt, addig a magyar vízilabda-válogatott 1956. december 6-án a melbourne-i olimpián lényegesen kiegyenlítettebb viszonyok között – hét a hét ellen – legyűrte a Szovjetuniót.
A meglepően nagy múltra visszatekintő labdarúgást a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve egyre professzionálisabb keretek között játszották. Az addig puszta szórakozást jelentő futball-kedvelők klubokba szerveződte, 1900-ban pedig a sportág szerepelt a Nyári Olimpia programjában is. Nem kellett sokat várni, a férfi játékosok mellett hamar megjelent a „gyengébb” nem is és a nők a fociban is bizonyították rátermettségüket.
A magyar téli hagyományok szerves részét képezi Szent Miklós napja (december 6.), és a hozzá kapcsolódó ajándékozás – a gyermekek jó magaviseletükért hagyományosan ajándékot, a rossz viselkedésért pedig virgácsot kapnak.
A kéményen keresztül leereszkedő télapó alakja Washington Irving New York története című, 1809-ben kiadott könyvében jelent meg legelőször.
Embertársaink azonosítására való igény már a történelem hajnalán megjelent. A megfelelő technológiai eszközök hiányában azonban sokáig csak olyan kezdetleges módszerek terjedtek el, mint a címerek, pecsétek és különböző tetoválások.
Bár az aztékok mezőgazdasági rendszerük kiépítéséről is ismertek, főként ma már szinte felfoghatatlan, különös szokásaik miatt tartanak számot széleskörű érdeklődésre. Virágzó államukban nemcsak az állat-, hanem az emberáldozatok is szinte mindennaposaknak számítottak.