ru24.pro
World News in Hungarian
Июль
2024

Новости за 20.07.2024

Schillinger Gyöngyvér: Nosztalgiacirkusz

Nepszava 

Ladu Arany Oldalakat hord ki, azokban a bizonyos kilencvenes években, amikor én kitalálom, hogy jogász leszek, Ladu pedig nem hajlandó továbbtanulni. Szerződés nincs, nem kell erre papír, mondja a fószer a telepen, Ladu bólogat, legalább nem kell adózni. Elcsattog értük az apja kocsijával, fordul egyet, és megvan a heti adag, négyszáz példány.
Még Dunaújvárosba járok haza, de már tudom, hogy csak az egyetem végéig. Ladu kitart, ő itt van otthon. Bevezet a garázsba, ezt nézzem. A földön, kocsiban... Читать дальше...

Szentpáli Gavallér Zsuzsa: Hinta

Nepszava 

A játszótér, ahova még elvihettelek, nincs messze a lakásunktól. Esténként járok oda. Lemegyek a lifttel az ötödik emeletről, kilépek a házból, és balra fordulok. A betonlapok repedéseiben fűcsomók ácsorognak. Átmegyek az úttesten, nincs nagy forgalom. Először a focipálya jön, utána a homokozó. A mászóka köré bokrokat ültettek, feketén merednek az ég felé. Csend van. A csúszda még őrzi az apró farmernadrágok melegét. A hintán azonban már csak a szél lengeti a lábát gyakorlott ügyességgel, de nem hajlong olyan nagy örömmel előre és hátra... Читать дальше...

Ambrus Máté versei

Nepszava 

Itt már könnyű; Magam; Galacsin; Kalap, kabát

(Nyitott mondat)

Littner Zsolt: Apáról fiúra

Nepszava 

Rájöttem, hogy nem nekem való foglalkozás a házmesterség, és a saját utamat fogom járni. Egy ideig biztonsági őr voltam, de kirúgtak. Mindegy. Elhatároztam, hogy megvalósítom a gyerekkori álmomat. Kemény meló, minden reggel négykor kezdünk a telepen. Indulás előtt jólesik egy kis szíverősítő, a sofőrök persze csak pár kortyot isznak. A kijelölt körzetünkig mi is a kukásautó fülkéjében utazunk, kicsit felmelegszünk, ez jól is jön, mert utána a rácsos fellépőn kapaszkodunk egyik háztól a másikig. Читать дальше...

Székely Anna: Motivált szikkadás

Nepszava 

Összekapaszkodva botorkáltak át az utca túloldalára, a kapuhoz.
– Aranyos kis öregek, még most is mennyire szeretik egymást – jegyezte meg egy járókelő, és hosszan nézett utánuk.
– Dugd fel magadnak, idióta – morogta az orra alatt az öregember, de nem fordult hátra, csak szorította a felesége karját. A kapaszkodás egyben tartotta a két imbolygó testet, megakadályozta, hogy külön-külön elvágódjanak.
Otthon csöndben ebédeltek, mert az öregemberből áradó ingerültségnek a megtestesüléséhez nem kellett hang. Читать дальше...