Kastélya van, úgy is él

Szolgák, testőrök és médialakájok hada a ház körül, megszámlálhatatlan autó magánhasználatra (is), utazás magángéppel VIP-páholyba a legdrágább sporteseményekre, nyaralás magánszigeten, fényűző családi rezidencia földbirtokkal, kazettás mennyezetű könyvtárszobával, narancskerttel és szafariparkkal – vitatható, mi minősül egy szegényedő kelet-európai országban irritáló pénzszórásnak, de azon talán fölösleges vitázni, hogy a fentiek (így egyben) annak minősülnek. Ugyanakkor – és ez talán az elmúlt napok Dopeman-turnéjának igazi tanulsága – már rég nem a legális forrásból nem eredeztethető Orbán-vagyon a rezsim legnagyobb problémája. Persze ha meg lehetne magyarázni, nyilván megtenné(k) – ehelyett csak egy primitív hazugságot kap a publikum: „nincs kastélyom, nem is élek úgy”. Holott a hétvégén az egész ország láthatta a kastélyt (leszámítva természetesen a pártsajtó közönségét: őket bizonyára nem érdekli), az Orbán-família rongyrázó életvitele pedig olyannyira nem titok, hogy jobb időkben maga a családfő szokta mások orra alá dörgölni valamelyik európai stadionbejáratnál: „harminc év óta mindig is így mentem, jövő héten is így fogok menni”.