Benkovics Judit: A kaméleon

Nem is tudom, hol kezdjemezt az egészet, tehetetlenül tárom szét a karom,mikor a főnök habzó szájjal böfögi az arcomba,miért nincs készen a határidős projekt,a monitorom kijelzője szerint 15.22-kor történt,nyolc perccel a munkaidőm vége előtt,már ekkor tudtam, hogy túlórázni fogok,amit el sem számolnak majd,ezért inkább Wally Lambot olvasom ismét,Ez minden, amit tudok, van benne valami,ami egyszerre emel fel, és mar a gyomromba,együtt sóhajtok a fekete betűkkel,kiszáradt számmal hangtalanul formálom őket,ahogy türelmetlenül sorakoznak előttem,néhányukat átugranám, sürget a kíváncsiság,de visszaerőszakolom a szememet a következő szóra:zsarnokoskodó.Hirtelen ráeszmélek, milyen áporodott itt a levegő,kitárom az ablakot,a szomszédos iskolából hazafelé mennek a gyerekek,túl nagy a zaj, inkább bezárom,rezeg alattam a léc, mint a múltkor,mikor véletlen eltüntettem az Excel-táblaC oszlopának 4. sorát, C4, akár bingó is lehetne,de nem az, ezért a B. Gábor nem kapta meg a fizetését,épp karácsony előtt, pontosabban én nem kaptam meg,mert át kellett adjam a saját béremet a számára,ami az övének csupán a 60%-a,így nem tudtam megvenni a színházbérletet,ajándéknak szántam, a Csirkefejet is műsorra tűzték,nem Gobbi Hildával, hiszen ő már halott,pedig ő igazán szenzációs volt.A bére fennmaradó 40%-a miattborzasztó hangosan ordított velem, megalázó helyzet volt,majdnem annyira, mint amikor 8.-ban előszörjött meg azon az egyébként egész jó filharmóniakoncerten,nyomot hagyva a világosbarna széken,mellettem meg a Laci azonnal öklendezni kezdett,mert ő rosszul van a vértől,a Dia meg megállás nélkül vihogott, pedig ő lány,csak nagyon hülye szegény, nem tehet róla,ő még az igazgató temetésén is röhögőgörcsöt kapott,az új igazgató első intőjének szerencsés nyertese lett ezzel,Réka meg a markomba nyomottegy betétet, hát ennyit a dicső pillanatról,hogy nővé értem.Ez a disznó közben újra, vagy talán még mindig itt áll,az asztalomra morzsál, és az aurámba tapos,én meg nem tudom tovább olvasni, mi történt miután Thomaslevágja a bal karját, az ikerbátyja pedig megtagadja,hogy visszavarrják, világegyetem, ez a következő szó,rettentően zavar a szuszogása az olvasásban,valahogy véletlenül mindez hangosan is kiszalad a számon,disznóstól, Thomasostól, világegyetemestől.Ő felszólít, hogy szedjem össze a holmim,a papírjaimért jöjjek csak be legközelebb,egy szóval sem tiltakoztam,a holmim mindössze két könyv az alsó fiókbanés egy kaméleon kindertojás-figura,amit az utcán találtam az első napomon munkába jövet,hát nem hozott szerencsét,azért mégis zsebre vágom, el sem köszönök,az ajtón kilépve mélyen belélegzema hűvös, kora tavaszi levegőt.