Köteles Lajos: Egy unortodox rendszerváltás alternatívái

Minden korszak véget ér egyszer, de hogy milyen lesz a folytatás, az nagyban függ a regnáló hatalom struktúrájától és az annak élén álló személy(ek) egyéni tulajdonságaitól. Sokan úgy gondolják, hogy egy ország sorsa főképpen a politikai akarattól függ – de ez nem így van. A történések egy olyan, folyton változó, történelmi-társadalmi, tudati és világhatalmi struktúrában formálódnak, amelynek a belpolitika csak az egyik tényezője. Egy társadalom változása, megújulása a lelkekben kezdődik. Egyre elégedetlenebbekké válnak a fennálló viszonyokkal, valami mást, újat akarnak. Ha ez az érzés az emberek többségét átjárja, akkor teremtődik meg a változtatás lehetősége. Ahhoz, hogy a fennálló rendszer tagadása ne merüljön ki spontán akciókban, vagy ne vezessen teljes zűrzavarhoz, kell egy jól szervezett, tudatos politikai erő, amelyet a többség ismer és elfogad. Ez mutathat célt és utat a változásnak, ez tudja mederben tartani az elkerülhetetlenül felszabaduló spontán indulatokat. Ha kellően felkészült a változtatásokra, akkor olyan új politikai berendezkedést hozhat létre, ami megfelel a népnek és megteremti az ország fejlődésének új lehetőségeit. A bekövetkező változások tartalmai és lehetséges forgatókönyvei rendkívül eltérőek lehetnek, de a történelmi azonosságok ismeretén alapuló modellek alkotásával hosszabb időszakra mégis előre felsejlenek. (Egy modell az adott rendszerben rejlő belső összefüggések kiemelése, ezért elkerülhetetlenül leegyszerűsít, számos tényezővel nem számol. Megalkotása mégis hasznos, mert előre jelzi a jövő lehetséges fordulatait.)Egy ismeretlen szerző egykor olyan alapmodellt készített, amelyben egy adott ország sorsa összefonódott a karizmatikus Vezér sorsával. Valószínűleg Ceaușescu Romániája volt az elemzett ország, de a modell érvényes Sztálin Szovjetuniójára, Rákosi Magyarországára, vagy más, hasonló belső rendszerű országokra is, mert a Vezér körül kialakult „egypártrendszer” azonos reakciókkal működik. Bár a különféle történelmi korok eltérőek és az általuk teremtett helyzetek is sokszínűek, a vezérek uralmát felváltó történelmi kiutak azonosságai alapján mégis érdemes végiggondolni a változások lehetséges forgatókönyveit.1. változat. A Vezér még sokáig uralkodikKiépül a hűbéri lánc, állandóvá válnak a hatalmat veszélyeztető, vagy annak gondolt személyekkel való leszámolások, állandósul a külső és belső ellenségkeresés, betegesen eltorzul a nemzeti eszmék politikai célra történő felhasználása. A rendszer lényege a kézi vezérlés, a tűzoltásszerű intézkedések, a különféle klánok kialakulása, a széles hivatalos és önkéntes besúgói hálózat működése, a mindent átható korrupció, a féktelen hazugságokra épített propaganda mindenhatóvá tétele.A konszolidációs kísérletek jellemzője a különféle társadalmi csoportok egymással való szembeállítása, a vezetők „megvásárlása”, a meg nem alkuvók ellehetetlenítése, az egymást érő kegyenccserék, a választások megnyerését szolgáló „jóléti intézkedések”. A hatalom megtartása érdekében a parlamenti többségre támaszkodva akár az alkotmány megváltoztatása is megtörténhet, az elnöki hatalom rendszere is kialakulhat, élén a régi-új vezérrel. Mindezek következménye az ország elszigetelődése, gazdasági elmaradása, egy hasonló rendszerű birodalom vazallusává válása. A rendszer bukását egy gazdasági összeomlás nyomán, külföldi támogatással és ellenőrzéssel megvalósuló gazdasági és politikai újjászervezés teremti meg, amelynek a feltétele a demokratikus intézmények függetlenségének helyreállítása. A demokratikus világba való visszailleszkedés és az európai szintű életminőség megvalósításához 20-30 év szükséges.2. változat. A Vezér meghal 2.1. A Vezér meghal, de pártja uralmon marad A hatalomért az uralkodó párt vezérjelöltjei, szélsőséges csoportok és politikai kalandorok harcolnak, az állam részekre hullik, „weimarizálódik”, azaz a jogállam spontán felbomlásának és diktatúrává válásának folyamata mindent megváltoztat. Ha a harcokból egy új, karizmatikus Vezér kerül ki győztesen, akkor először valódi és kirakatperekkel leszámol a tényleges és a potenciális ellenfeleivel. Ezt követően új vezérkultusz születhet és a korábbitól eltérő formában, de újjáépülhet az egyszemélyi uralom.Ha az új vezető demokratikus berendezkedést akar, akkor felszámolja az előző hatalmi rendszert, lecseréli a politikai kinevezetteket, visszaadja a demokratikus intézmények és az önkormányzatok függetlenségét, a média szabadságát, a tanszabadságot, és az európai demokráciákkal való együttműködésre építi az ország jövőjét. A végeredményhez, egy európai szintű demokratikus államrendszer és életminőség létrehozásához 20-30 év szükséges.2.2. A Vezér meghal és a bázisát jelentő párt széthullik A hatalomért folyó harcok az addigi szervezett ellenzék, a mérsékelt és demokratikus pártok között zajlanak. A rendszerváltás zűrzavaros, átmeneti viszonyai között egy időre bizalmi válság és káosz is kialakulhat, de a szomszédos demokráciák és az Európai Unió bekapcsolódása nyomán a helyzet lassan normalizálódik. Az államberendezkedés fokozatosan hasonul a demokráciák rendszereihez, az állam és az egyházak összefonódása megszűnik, a nyugati kapcsolatok újjászerveződnek, megerősítik az ország gazdaságát is. A társadalom fokozatosan „nagykorúvá”, alattvalóból a demokrácia követőjévé válik.Az európai életminőség 20-30 év alatt formálódik ki. 3. A Vezér nem adja át a hatalmat Elképzelhető, hogy a Vezér parlamenti többsége segítségével és a hozzá hűséges rendőri erőkre támaszkodva, rendkívüli helyzet kialakulására, külföldi beavatkozásra hivatkozva elodázza a választásokat, és szigorú rendkívüli állapotot rendel el. Látszatperekkel börtönbe záratja vagy külföldre üldözi politikai ellenfeleit, és soha nem látott diktatúrát vezet be. (Hogy ez még a demokratikus országokban is valóságos forgatókönyv lehet, azt Trump fellépése is bizonyítja.)Az ország mély apátiába süllyed, aki teheti, emigrál. A nemzetközi kapcsolatok a demokratikus országokkal formálissá és minimálissá válnak, a gazdaság teljesen valamelyik birodalom „járszalagjára” kerül, gazdasági biztonsága annak jóindulatától függ. A terrorrá vált hatalomgyakorlás addig tart, amíg a Vezér meg nem hal, vagy valamelyik bizalmasa puccsal el nem távolítja a hatalomból. Akkor újra a 2.2-es alternatíva megvalósulása válhat valószínű forgatókönyvvé4. A Vezér és pártja elbukik a választáson.4.1. A Vezér külföldre menekül, vagy börtönbe kerül.Ha a Vezér pártja erős marad, a parlamenten belül és a társadalom minden szintjén megszervezett folyamatos belső ellenállással, hangulatkeltéssel és különféle tömegakciókkal akadályozza az új kormányzat munkáját. Ehhez az általa „kőbe vésett” törvények védelme, a köreikből kikerült gazdagok és a fontos állami posztokon helyükön maradó párttársaik támogatása biztosítja a jogi és anyagi feltételeket. A cél a kormány megbuktatása, aminek a gyorsan felszítható társadalmi elégedetlenség miatt valóságos esélye van. Ha sikerül, akkor egy újabb diktatúra születhet. Az ország mély apátiába süllyed, aki teheti, emigrál. A nemzetközi kapcsolatok a demokratikus országokkal formálissá és minimálissá válnak, a gazdaság teljesen valamelyik birodalom „járszalagjára” kerül, gazdasági biztonsága annak jóindulatától függ. A terrorrá vált hatalomgyakorlás addig tart, amíg a Vezér meg nem hal, vagy valamelyik bizalmasa puccsal el nem távolítja a hatalomból. Akkor újra a 2.2-es alternatíva megvalósulása válhat valószínű forgatókönyvvé.4.2. A Vezérrel szemben egy jelentős nagyságú ellenerő szerveződik.Ez megszerzi a fegyveres erők támogatását és országos akciókkal képes megakadályozni a hatalom megtartását, egy esetleges polgárháború kirobbanását. Ehhez sokoldalú és jelentős támogatást kap az európai demokráciáktól. Nehéz és feszült évek következnek.Az európai demokráciák körébe történő visszailleszkedés ekkor 15- 20 évre tehető.