Árnyoldal

Kitaposom a beledet, te rühes kommunista zugfirkász; azt is meg fogod bánni, hogy megszülettél – írta kedvesen egy keresztény lelkületű honfitársunk a minap, reakcióként egy cikkre, amely azt tette szóvá, hogy az egykori szakszervezeti üdülők helyén burjánzó apartman-fürtök területére havi nettó kétmillió alatt nem nagyon van bejárás. Naponta érkeznek ilyen szívhez szóló megkeresések (amelyeket a Facebook nem csak eljuttat hozzánk, de archivál is). Tényleg felháborító lehet, hogy a munkásosztály nem hajlandó némán belenyugodni a NER évei alatt újra elnyert alattvalói státuszába - a jelenségben azonban nem a fenyegetőzés a legaggasztóbb, és nem is az, hogy mennyire tömeges lett az önként aljasulás és a hatalommal történő határtalan, szervilis azonosulás. Hanem hogy a kormányunk, ahogyan most Kocsis Máté egy jóval fajsúlyosabb esetben világossá tette, semennyi felelősséget nem érez az irány miatt, sőt, a durvuló verbalitást a politika természetes velejárójának tekinti. Így tehát – hogy emeljünk egyet a téten – szerintük a Magyar Pétert ért halálos fenyegetések is rendben vannak; az ellenzéki politikus csak ne siránkozzon, viselje méltósággal „a közszereplés árnyoldalait”.