Iszlám és demokrácia: a török modell

• Cikksorozat keretében mutatjuk be iszlám és demokrácia összeegyeztethetőségét a XXI. században országtanulmányok alapján.
• Előző írásunkban általánosan az iszlám és a demokrácia kapcsolatával foglalkoztunk, most Törökország példáján keresztül mutatjuk be a két eszme kapcsolatát
• Törökország kiváló példája annak, hogy létezhet demokrácia muszlim társadalmakban is
• Ugyanakkor napjainkban számos, a demokratikus elveket alapjaiban sértő tevékenység jellemzi a török vezetést

Recep Tayyip Erdogan hatalomra kerülésével jelentős reformokra került sor Törökországban, erősödtek a politikai pártok és az egyéni szabadságjogok, eltörölték a halálbüntetést, illetve visszaszorították a hadsereget. Napjainkban azonban egyre inkább a török demokrácia erodálódásáról hallani, újságírók és ellenzéki politikusok bebörtönzéséről, a szólás- és sajtószabadság erőteljes korlátozásáról vagy a kurd kisebbséggel szembeni erőszakos fellépésről. Törökországot sokáig az egyetlen muszlim demokráciaként tartották számon, de jelenleg úgy tűnik, hogy inkább egy autoriter rezsim kialakulása van folyamatban, nem pedig egy demokratikus értékeken alapuló rendszeré.

1923-ban Musztafa Kemal Atatürk létrehozta a modern török államot, majd elnökségének tizenöt éve alatt számos politikai, gazdasági és kulturális reformot vezetett be. A leghatalmasabb iszlám kalifátus, az Oszmán Birodalom hamvaiból létrejövő Török Köztársaságban, parlamentáris, részvételi demokrácia alakult ki, megtörtént az állam és az egyház szétválasztása, vegyes gazdaság jött létre, állami tulajdonnal a fontosabb szektorokban és megkezdődött a modernizáció.

A jogrendszer átalakítása során a vallási törvényeket eltörölték, új Polgári és Büntető Törvénykönyvet fogadtak el, továbbá minden polgár egyenlővé vált a törvény előtt. A reformoknak köszönhetően Törökországban valódi szekuláris rendszer jött létre, amely muszlimok, keresztények és zsidók számára is biztosította a vallás szabad gyakorlását.

Atatürk meg volt győződve arról, hogy a politikai és katonai úton kivívott nemzeti szuverenitást gazdasági fejlődésnek kell kísérnie. Ennek érdekében számos intézkedésre került sor a mezőgazdaság és az ipar különböző szektoraiban. Továbbá jelentős előrelépések történtek az oktatás, a kultúra és a nők jogainak területén is.

A drasztikus változások azonban komoly ellenállást váltottak ki, ezért Atatürk elvetette a többpártrendszer gondolatát, mert úgy vélte, hogy az ellenzék soraiba könnyen kerülhetnének olyan személyek, akik megakadályoznák a reformok véghezvitelét. Mindazonáltal 1950-ben megtartották az első szabad választásokat, de később többször is katonai hatalomátvételre került sor, a hadsereg erőteljesen beavatkozott a politikai ügyekbe. A gazdasági nehézségek fokozódó erőszakot eredményeztek, az iszlamisták és a szekularizmust támogatók közötti ellentétek pedig időről időre kiújultak és napjainkban is jelen vannak.

Erdogan és az AKP

A politikai és gazdasági válság odáig vezetett, hogy 2002-ben előrehozott választásokat kellett tartani, amelyet az Igazság és Fejlődés Pártja nyert meg, élén Recep Tayyip Erdogannal. Azóta jelentős reformokat hajtottak végre számos területen, növekedett a gazdaság, de sor került olyan intézkedésekre is, – mint például a fejkendő-törvény eltörlése vagy alkoholos italok reklámozásának betiltása, árusításuk korlátozása - amelyek felháborodást keltettek. 

Sokak szerint az AKP iszlám-barát politikája veszélyezteti a szekuláris rendszer alapjait. Ennek ellenére a párt 2002 óta minden választást megnyert és először 2015 júniusában fordult elő, hogy nem szerzett abszolút többséget, de mivel nem tudott koalícióra lépni egyik párttal sem, novemberben előrehozott választásokat kellett tartani, ahol az AKP már kapott annyi szavazatot, hogy egyedül is kormányt tudjon alakítani.

Erdogant három miniszterelnöki ciklus után 2014-ben Törökország köztársasági elnökévé választották, 2015 januárjában pedig már az elnöki rendszer bevezetését szorgalmazta, amely nagyobb hatalmat biztosítana neki. Egy ilyen lépéshez azonban módosítani kell az alkotmányt, az AKP-nak viszont nincs meg az ehhez szükséges kétharmados többsége.

Demokrácia

A cikksorozat első részében a demokrácia fogalmát Larry Diamond és Leonardo Morlino nyomán úgy határoztuk meg, mint olyan rendszer, amelyben érvényesülnek az egyéni szabadság- és polgári jogok, megvalósul az esélyegyenlőség, a jog uralma, a népszuverenitás, az emberek törvény előtti egyenlősége, a tisztségviselők elszámoltathatóak és a döntéshozatal átlátható. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy mennyire teljesülnek ezek a feltételek Törökországban.

Népszuverenitás és választási rendszer

Törökországban versengő többpártrendszer működik, az egykamarás parlament, a Nagy Nemzetgyűlés 550 tagját négyévente választják. Az arányos képviselet elvének megfelelően 85 választókerületből lehet bejutni az országgyűlésbe. Az alkotmány minden 18. életévét betöltött polgár számára biztosítja a választójogot és a népszavazáson való részvétel jogát.

A törvényhozásba azok a pártok kerülhetnek be, amelyek elérik a küszöböt, vagyis a szavazatok 10%-át. Ez viszonylag magasnak tekinthető, így a nagy pártoknak kedvez, mert azoknak a pártoknak a mandátumait, amelyek nem rendelkeznek a szavazatok legalább 10%-ával, a küszöböt elérő pártok között osztják szét. Összehasonlításképpen Magyarországon a parlamenti küszöb 5%.

A legutóbbi, 2015 októberében tartott választásokat az Igazság és Fejlődés Pártja nyerte, a szavazatok közel 50% -át megszerezve. A Köztársasági Néppártra (CHP) a választók egy negyede szavazott és bekerült a törvényhozásba a nacionalista Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP), valamint a kurdbarát Népi Demokrata Párt (HDP) is.

A miniszterelnök a kormány feje, az ő kezében összpontosul a végrehajtó hatalom, míg a köztársasági elnök vétójoggal rendelkezik, továbbá ő nevezi ki a bírákat és az ügyészeket. A miniszterelnöki tisztséget jelenleg Binali Yildirim, az AKP egyik alapító tagja tölti be, aki egyetért Erdogan elnökkel abban, hogy új alkotmányt kell elfogadni és be kell vezetni az elnöki rendszert Törökországban. Az alkotmánymódosításhoz 367 mandátumra van szükség, a kormányzó párt azonban a legutóbbi választásokon „csak” 317-et szerzett.

Az EBESZ szerint a júniusi választásokon a török polgárok valóban több párt közül választhattak és a szavazatszámlálás is átlátható volt, de több szabálytalanságra is sor került. Erdogan az AKP mellett kampányolt, holott köztársasági elnökként pártatlannak kellett volna maradnia. A média elfogult volt a kormánypárttal szemben, ellenzéki politikusok kevesebb adásidőt kaptak. Továbbá többször tartóztattak le vagy zaklattak ellenzéki pártokhoz köthető személyeket, újságírókat, és a HDP tagjai számos esetben szenvedtek el erőszakot is.

2014-ben először tartottak közvetlen elnökválasztást (korábban a parlament választotta meg a köztársasági elnököt). Erdogan kampányával kapcsolatban is felmerültek különböző problémák, mint például állami erőforrások nem megfelelő felhasználása, a média elfogultsága vagy a kampányfinanszírozás átláthatóságának hiánya.

Törökországban a hadsereg igen jelentős szerepet töltött be, többször is erőteljesen beleavatkozott a politikai ügyekbe, az AKP azonban különböző reformokkal, valamint letartóztatásokkal megszerezte a demokráciákban elvárt civil ellenőrzést a fegyveres erők felett.

A népszuverenitás elve megvalósul, a választási rendszer és az arra vonatkozó szabályok pedig demokratikusak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség visszaélésekre.

Egyéni szabadság- és polgári jogok, esély- és törvény előtti egyenlőség

Az alkotmány biztosítja a szólás-, a vélemény-, a vallás-, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadságot is, ezen jogok gyakorlati megvalósulása azonban már kétséges.

Szólásszabadság

Az ellenzéki, kormánykritikus médiát számos támadás érte az utóbbi időben. Rendszeresen zaklatnak és tartóztatnak le újságírókat és ellenzéki körökhöz köthető, vagy csupán az AKP nézeteivel egyet nem értő személyeket is koholt vádak, sok esetben terrorizmus alapján. Erre jó indokot szolgáltatnak a közelmúltban Törökországban végrehajtott terrorcselekmények. Ezek között volt olyan, amelyet az Iszlám Állam követett el (isztambuli öngyilkos merénylet), de olyan is, amelyet a Kurd Munkáspárt (PKK) (ankarai öngyilkos merénylet). A kormány igyekszik a HDP-t a PKK szövetségeseként, politikai szárnyaként feltüntetni, hogy az ellenzéket gyengítse.

Az AKP nem kíméli az egyetemeket sem. Az oktatás szabadsága nem tud megvalósulni, amikor a professzoroknak politikai nyomástól, kormány-ellenes összeesküvés és terrorista propaganda terjesztésének vádjától kell tartaniuk.

Sajtószabadság

A sajtószabadság nem érvényesülhet maximálisan, mert a letartóztatások és zaklatások öncenzúrához, felmondásokhoz és elbocsátásokhoz vezetnek. Tavaly számos újságírót, sőt néhány diákot is börtönbüntetésre ítéltek, mert az elnököt sértegették. Ezen felül több kormánykritikus médium is állami fennhatóság alá került és vált ezáltal kormánypártivá.

Az internet szabadságát szintén korlátozzák, több száz weboldalt és közösségi média fiókot blokkoltak tavaly, köztük a Twitterhez vagy a YouTube-hoz való hozzáférést is, miután állítólagos kormányzati korrupcióról szóló anyagokat hoztak nyilvánosságra. 2015 márciusában a parlament elfogadott egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az állam átmenetileg felfüggessze bizonyos tartalmak megjelenítését, illetve megfigyelést végezzen bírósági határozat nélkül.

Vallásszabadság

Az AKP kormányzása alatt előrelépés történt a vallás kifejezésének szabadsága tekintetében. 2013-ban feloldották a fejkendő viselésének tilalmát a közszférában és az iskolákban, amit a párt politikusai a demokratizáció megnyilvánulásának tekintenek. A kritikusok azonban úgy vélik, hogy az AKP az iszlám értékeket akarja rákényszeríteni a török társadalomra, amelynek nagy része ugyan muszlim, de ragaszkodik a szekuláris hagyományokhoz.

Sokak szerint az AKP egy olyan vallási programmal rendelkezik, ami az iszlám szunnita ágát részesíti előnyben és a politikai pártfogásért cserébe azt várja, hogy a mecsetekben kormánybarát nézeteket közvetítsenek. A lakosság egy jelentős része azonban a síita iszlámhoz tartozó alavitának vallja magát és támogatás helyett erőszakkal és diszkriminációval szembesül. A kormány nyitást ígért, de a közösség tagjainak csalódniuk kellett, így az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, a szervezet pedig elmarasztalta Törökországot, mert nem tartja tiszteletben a kisebbségek alapvető jogait. Az AKP az októberi választásokat követően elkötelezte magát az alaviták helyzetének javítása mellett, de kérdés, hogy ezúttal valóban lesz-e változás.

A török állam három nem muszlim vallási kisebbséget ismer el, a zsidókat, valamint az ortodox és örmény keresztényeket, de ezen csoportok esetében is vannak vitás kérdések.

Gyülekezési és egyesülési szabadság

Tavaly számos tüntetést és nyilvános gyülekezést tartottak bármiféle incidens nélkül, az ország délkeleti részén azonban a biztonsági erők több rendezvényt is félbeszakítottak, továbbá a növekvő terrorfenyegetettség sem kedvez a nyilvános eseményeknek. Ezen felül növekedtek a különböző, tüntetéseken elkövetett cselekmények büntetési tételei és szélesedtek a rendőrség jogkörei is.

Elnyomták a 2013-as Gezi parki tüntetések évfordulójának megemlékezésére tett kísérleteket is. Három évvel ezelőtt a park helyén létesítendő bevásárlóközpont elleni demonstráció kormányellenes tüntetésekbe csapott át és átterjedt több városra is, amiket a rendőrség erőszakkal levert. A békés tüntetők elleni agresszív rendőri fellépés hatalmas felháborodást keltett az országon belül és kívül egyaránt. Emellett a mainstream média viszonylag keveset közvetített az isztambuli eseményekről, feltételezhetően állami nyomásra, ami nyilvánvalóan további elégedetlenséget váltott ki.

A szakszervezetek jellemzően aktívak a kormányellenes tüntetések szervezésében, a szakszervezeti tevékenység, mint például a sztrájkjog azonban erőteljesen korlátozott.

Kisebbségi jogok

Az előző évektől eltérően 2015 júniusában a rendőrség vízágyúval és gumi lövedékekkel oszlatta fel az isztambuli Pride felvonulást a Taksim téren, amit sokan a török kormány kisebbségeket elnyomó politikájának megnyilvánulásaként értékeltek.

Az azonos neműek közötti kapcsolat nem tiltott Törökországban, de ennek ellenére gyakoriak az atrocitások, a diszkrimináció, és az erőszak is. Nincs olyan törvény, ami a szexuális orientáció vagy nemi identitás alapján történő megkülönböztetéstől védene.

A korábbi években sokat javult a kurdok helyzete, 2013-ban a török kormánnyal folytatott tárgyalások tűzszüneti megállapodáshoz vezettek, júliusban azonban ez véget ért, a harcok kiújultak és azóta sokan vesztették életüket a kurdok lakta területeken. A kormány a PKK-val szembeni küzdelemre a terrorizmus elleni háború második frontjaként tekint, az Iszlám Állam felszámolása mellett.

A legutóbbi választásokon egy kurdbarát párt, a HDP is bekerült a parlamentbe, de valószínű, hogy csak igen korlátozott mértékben fogja tudni érdekeit érvényesíteni a jelentős AKP-többség ellenében.

A menekültválság 2015 tavaszán érte el Európát, de Törökországba, már ezt megelőzően is rengetegen érkeztek, főleg a szomszédos Szíriából. Az országban tartózkodó szír menekültek száma meghaladja a két és fél milliót. A török állam biztosítja számukra az egészségügyhöz és oktatáshoz való hozzáférést, azonban nem dolgozhatnak. A menekültek ellátása rendkívüli módon megterheli a költségvetést, ezért az Európai Unió támogatást nyújt Törökországnak.

Női jogok

A kisebbségek helyzete mellett az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerültek a női jogok és a nők elleni erőszak kérdése is. Bár az alkotmány biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a nők számára, de a munkaképes korú nőknek mégis csak az egy harmada dolgozik és a parlamentben is meglehetősen kevés a női képviselő. A női jogok kérdésére minden párt választási programja kitért és a kormány prioritásnak tekinti a családon belüli erőszak elleni fellépést, de a kritikusok úgy vélik, hogy ez nem elegendő és kétségbe vonják a kormány elkötelezettségét. Sokak szerint az AKP retorikája gyakran szexista és a nők jogai helyett a család egységét helyezi előtérbe.

Tulajdonjog, utazás, lakhatás munkahely-választás szabadsága

Az utazás, lakhatás és munkahely választás szabadságát jellemzően tiszteletben tartják, de a kormányerők és a kurdok között kiújult harcok, kijárási tilalmak és ellenőrző pontok felállítása sok helyen akadályozta a mozgást az ország délkeleti részén.

A demokrácia egyik alappillére a tulajdonhoz való jog, amely rendszerint Törökországban is érvényesül, azonban a Gezi parki tüntetések óta komoly nyomás nehezedik a kormány ellenfeleire. Többször került sor elkobzásokra, indokolatlanul kiszabott bírságokra vagy szerződések megtagadására.

Az alkotmány biztosít minden olyan jogot, amellyel egy demokratikus állam polgárai rendelkeznek, de az elmúlt években súlyos jogsértések történtek. A kormány politikája veszélyezteti többek között a szólás- és sajtószabadságot, amelyek a legalapvetőbb demokratikus értékek közé tartoznak. Aggodalomra ad okot a vallási és etnikai kisebbségek helyzete is.

A jog uralma

Az alkotmány ugyan biztosítja a bíróságok függetlenségét, de a kormány számos módon igyekszik befolyásolni és ellenőrzése alá vonni az igazságszolgáltatást. Olyan törvényeket fogadnak el, amelyek fokozzák a kontrollt a bíróságok, valamint a bírák és ügyészek legfelsőbb tanácsa felett, ami a kinevezésekért felelős.

A terrorizmus elleni törvényeket gyakran használják fel az ellenzékkel szemben, illetve gyakori az összeesküvés vádja is. A rendőrség kiterjesztett jogkörei pedig lehetővé teszik, hogy bírói engedély nélkül végezzen megfigyelést. Továbbá, súlyos probléma, hogy a biztonsági erőket nem vonták felelősségre a korábban elkövetett emberi jogsértésekért.

Az alkotmány értelmében megvalósul a jog uralma, de a gyakorlatban a végrehajtó hatalom az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolására törekszik. A demokrácia egyik alappillére a hatalmi ágak szétválasztása. A fékek és ellensúlyok rendszerét mindenképpen fejleszteni kell Törökországban.

A döntéshozatali rendszer átláthatósága és a tisztségviselők elszámoltathatósága

Tavaly év elején a török kormány olyan intézkedéscsomagot jelentett be, amelynek célja az elszámoltathatóság és az átláthatóság megteremtése volt a közszférában, különösen a közkiadások, a politikai pártok és választási kampányok finanszírozásának területén.

Azt ígérték, hogy nyilvánosak lesznek a képviselők, a politikai pártok vezetői, a bírák és egyéb hivatalos személyek vagyonnyilatkozatai, azonban az Európai Unió az év végén még nem találta kielégítőnek az intézkedések végrehajtását.

Emellett súlyos probléma a korrupció is. A Transparency International szerint Törökországnak meg vannak a megfelelő törvényei, intézményei és erőforrásai is, hogy felvegye a harcot a korrupcióval szemben, de a gyakorlatban mégsem jár sikerrel. A nemzetközi szervezet úgy véli, hogy a végrehajtó hatalomnak túl nagy a befolyása a többi ág, különösen az igazságszolgáltatás, valamint a média felett, ami nehezíti a hatalmon lévők elszámoltathatóságát, aláássa a jog uralmát és a demokratikus folyamatokat.

A hatalmi ágak szétválasztásának mindenképpen érvényesülnie kell, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere megfelelően működhessen. A végrehajtó hatalomnak tiszteletben kell tartania a jog uralmát és az alkotmány által meghatározott kereteket. Az igazságszolgáltatásnak függetlennek kell lennie, a külső beavatkozásokat és az átpolitizálódást el kell kerülni, továbbá átláthatóvá kell tenni a bírói kinevezések folyamatát.

Az arányosabb képviselet megvalósítása érdekében csökkenteni kell a parlamenti küszöböt. A mentelmi jognak pedig a szólásszabadság védelmére kell korlátozódnia, nem szabad, hogy korrupciós ügyek kivizsgálásának megakadályozására használják fel.

Nemzetközi megítélés

A török kormány demokráciát veszélyeztető intézkedései ugyan világszerte felháborodást keltettek, de mivel az ország szerepe rendkívüli módon felértékelődött az elmúlt évek eseményei – szíriai polgárháború, Iszlám Állam felemelkedése, európai menekültválság – hatására, az Egyesült Államok és az Európai Unió számára nélkülözhetetlen partnerré vált.

Az USA úgy vélte, hogy Törökország a minta, amit az iszlám világ majd követhet a demokráciához vezető úton. Ehelyett egyre inkább úgy tűnik, hogy a török kormány nemhogy nem mutat példát más államoknak, de még odahaza is a demokratikus értékek és intézmények aláásásán munkálkodik.

Az arab tavasz során alkalmazott kettős mércét nem lenne szerencsés újból elővenni, a nagyhatalmaknak határozottan ki kellene állniuk a demokratikus értékek mellett, akkor is, ha azokat egy olyan stratégiai fontosságú államban veszélyeztetik, mint Törökország.

A törökök tudatában vannak annak, hogy az Európai Unió számára elengedhetetlen a menekültügyi együttműködés és igyekeznek ezt ki is használni. Törökországnak viszont rendkívül fontos az EU-hoz való csatlakozás, ami az Unió szempontjából lehet előnyös, hiszen a taggá váláshoz számos demokratikus reform szükséges.

Értékelés

A török demokrácia alapjait Musztafa Kemal Atatürk rakta le és közel egy évszázad alatt az ország jelentős fejlődésen ment keresztül, az utóbbi időben azonban a demokratikus értékek tiszteletben tartása inkább csak a vezetés retorikájában jelenik meg, ami komoly aggodalomra ad okot.

Kiépültek a demokratikus intézmények és az alkotmány szinte minden olyan jogot biztosít, amivel a polgároknak egy demokráciában rendelkezniük el. Törökország tehát bebizonyította, hogy létezhet demokrácia muszlim társadalomban is. A közelmúltban felmerült problémákat viszont minél előbb orvosolni kell, az Európai Unió pedig sokat tehet azért, hogy Törökország visszataláljon a demokráciához vezető útra.

Al-Monitor, Politico, Freedom House, Reuters, The Guardian, Hürriyet Daily News, Al-Dzsazíra, Transparency International, CNN