Bírói passzivitás

Hazai bírói visszhang nélkül maradt Orbán Viktor november eleji sajtótájékoztatója, majd rádiós szózata, melyekben lázadást hirdetett meg a „bírósági aktivizmus” ellen. A kormányfő szavai ugyan egyértelműen a nemzetközi bíróságokat, különösen az Európai Unió Bíróságát (EUB) vették célba, de úgy gondoltam, „a hatályos jogszabályok és bírói ítéletek” semmibe vételére való felhívás, az ellenük való lázítás a magyar bírósági vezetők körében is kiveri a biztosítékot, s talán akad köztük valaki, aki szól, hogy bocs, miniszterelnök úr, de „a bíróság határozata mindenkire kötelező”. Ezt a magyar jog is tételesen, szó szerint kimondja, és amúgy sem illik megkérdőjelezni a bíró hatalmi ág függetlenségét. Tévedtem, nem így történt, a hazai bírósági vezetők körében, úgy tűnik, a „bírósági passzivitásnak” vannak hívei, ők sokkal inkább „történeti alkotmányunk vívmányait” tekintik irányadónak. (Pedig azóta Orbán szintet is lépett, Netanjahu meghívásával világossá tette, hogy semmibe veszi a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) döntését, amelyben elfogatóparancsot adott ki az izraeli miniszterelnök ellen. Ez sem újdonság persze, már a nyár elején kiderült, hogy Orbán kérésére miniszterei vizsgálják, mi történne, ha Magyarország kilépne az ICC-ből.)