Megoldás

Az öngyilkosságok számán kívül nem sok mindenben voltunk eddig világelsők, hazánk számára viszont szomorú dicsőség, hogy a glóbuszunkon időközben mindenfelé elterjedt szélsőjobboldali populizmus nálunk került először kormányzati szerepbe. A szakértők általában nem csupán a szerteágazó okokat nevezik meg utólag, hanem bűnbakokat is keresnek. Tény, hogy tizennégy esztendeje voltunk egypáran, akik megkongattuk a vészharangot, felismerve, Orbán Viktor mire fogja használni a várhatóan ölébe hulló teljhatalmat. A társadalmi ellátórendszerek reformjának kísérletétől megrettent választópolgárok azonban befogták a fülüket, csak meg ne hallják ezeket az intéseket. Messiást akartak mindenáron, Orbán pedig meg is ígérte nekik a csillagos eget készségesen, kizárólag a szavazatmaximalizálás céljából. Közgazdasági szempontból Bajnai Gordon és társai kitűnően menedzselték a hozzánk is begyűrűző világválságot, hiszen hazánk örvendetes módon elkerülte az államcsődöt. Amit a baloldal politikusai nem ismertek fel, az az, hogy a szakértelem önmagában nem elegendő ennek a Moháccsal felérő nemzeti katasztrófának a megakadályozásához. Orbán Viktor bezzeg megtanulta a leckét: dilettáns és nemtörődöm adminisztrációja szakpolitikai ügyekben hibát hibára halmoz, működőképes hatalompolitikai koncepciója viszont sikeresen elejét vette leváltásának immáron négy kormányzati cikluson keresztül. Biztató ugyanakkor, hogy bár Magyarországot öntötte el elsőként a populista hullám, most a megoldás is nálunk látszik körvonalazódni.A szélsőjobboldali populizmus térnyerésének két, jól elkülöníthető típusát különböztethetjük meg az euro-atlanti térségben. Nyugat-Európában a mérsékelt jobboldali pártok többnyire levonták a második világháború tanulságait: nem hajlandóak együttműködni a szélsőjobb formációkkal, sőt, élesen megkülönböztetik magukat azoktól. Ezekben az országokban ezért olyan fasisztoid pártocskák erősödtek meg riasztó módon a közelmúltban, amelyek eredetileg marginális helyzetben vegetáltak.