Littner Zsolt: Az ígéret földje

Nagymama pont olyan diszkréten és észrevétlenül halt meg, ahogy élt. A reggeli nagyviziten gyenge hangon, de érthetően artikulálta a Tanár úr kérdésére, hogy köszönöm, jól vagyok. Aztán kérte a nővéreket, hogy az ebéd miatt ne ébresszék fel. Csak az esti műszakváltáskor fedezték fel, hogy már nem lélegzik.Az apám még aznap éjszakára összehívta a családot, hogy megbeszéljük a dolgokat. Kérdeztük, hogy nem lehetne-e várni még kicsit, olyan friss ez az egész, de az apám nem szeretett várni.Temessük keresztény szertartás szerint, indítványozta apám. A nagymama ugyanis egész életében kereszténynek vallotta magát, de pár évvel ezelőtt előkerült egy születési anyakönyvi kivonat, amelyben a vallás rovatnál az állt, hogy IZR.De hát a Mazsihisz Szeretetkórházában halt meg, akadékoskodott anyám. Szerintem nem érezné jól magát a valódi keresztények mellett.Persze hogy a Szeretetkórházban, mert csak ott tudtam lezsírozni a főorvossal. Máshonnan már rég kidobták volna, és kereshettünk volna valami megfizethetetlen idősotthont. Egyébként meg mi az, hogy valódi keresztény?, fortyant fel apám.Aki zsidónak születik, az örökre úgy marad, szögezte le anyám. Egyébként csak azok a zsidók támadhatnak fel, akik Izrael földjében nyugszanak. Viszont azt mondják, merengett az anyám, hogy akik máshol vannak eltemetve, azoknak a csontjai a feltámadáskor végiggurulnak majd az utakon, hogy az Ígéret földjén feltámadhassanak.Fenét, alagutak készülnek majd, s a halottak a föld alatt sétálnak végig őseik otthona felé, okoskodott apám.Egyik sem tűnik egyszerűnek, gondolkodott el az anyám. Temessük kereszténynek, akkor biztosan feltámad. Ráadásul valószínűleg kevesebbet kérnek a szertartásért.Apám másnap reggel betért a szomszédos görögkatolikus parókiára, és feldúlt arccal tért vissza. Hülye ez a pap, mondta. Méghogy nincs felhatalmazása zsidókat temetni! Az árat már nem is kérdeztem meg.Apám megebédelt, mert az nyugtatóan hatott az idegeire, majd aludt egy fél órát, mert erőt kellett gyűjtenie. Aztán elment a reformátusokhoz és titokzatos arccal tért vissza. Csak annyit mondott, hogy jó fej a tiszteletes.Már együtt volt mindenki a temetőben, amikor egy fehér Suzuki fékezett a murván. Középtermetű férfi szállt ki belőle fekete palástban. Kivette a kalaptartóról a lelkészi barettet, köszöntötte az egybegyűlteket, és rögtön belekezdett:   Smá Jiszraél, Adonáj Elohénu, Adonáj echád.   Baruch sém kvod malchutó leolám vaed!Aztán azt énekelte, hogy:   Jézus a kereszten megváltottál minket,   Eltörölted vádló súlyos bűnünket.Bólogattunk és zokogtunk és tépkedtük a ruháinkat. Miután a sírt betemették, a lelkész egy kavicsot helyezett a hant tetejére, mi pedig követtük a példáját.Aztán átvonultunk a közeli kerthelyiségbe, hogy megkóstoljuk a grillezett sonkát, a vendéglő specialitását. A desszert után anyám odahajolt apámhoz, és azt mondta, hogy ügyes voltál, jól beszélt ez a refi tiszteletes, és nem is kért sokat. Apám büszkén vigyorgott, és intett a pincérnek, hogy hozzon még egyet abból a finom kézműves sörből.